Címlap Iskolánkról

Névadónk

E-mail Nyomtatás PDF

Jankovich Miklós

 

Névadónk szellemisége és tevékenysége máig példaértékű, és élete szoros kapcsolatban van a város múltjával.
Jankovich család nemzedékei nemcsak Rácalmásnak vagy Fejér megyének voltak évszázadokon át kiemelkedő egyéniségei, hanem az országos politikába is vezérszerepet vittek, mint katonák, hivatalnokok, gazdák és tudósok, akik jelentős magángyűjteményt alapítottak. A falu is igen sokat köszönhetett áldozatkészségüknek, ők építtették a katolikus plébániát és templomot, melynek értékes kegytárgyakat és harangot adományoztak, a temetői kápolnát, ők adományozták a területet a jelenlegi iskola számára. Névadónk életének egy részét Rácalmáson töltötte, a család szép árkádos kúriájában, és itt lelt örök nyugalmat a temetőben a családi kápolna mellett.
Jankovich Miklós a felvilágosodás nagy nemzedékének szülötte és egyik kiemelkedő képviselője. Minden idők legnagyobb magyar műgyűjtője, tudományszervezője, mecénása, akinek gyűjteményei tették valóban naggyá a Nemzeti Múzeumot, az Országos Széchenyi Könyvtárat, s akit ezért Széchenyi Ferenc mellett joggal tekinthetünk a múzeum második alapítójának. Célkitűzése ugyanaz, mint kortársaié: a magyar nemzeti kultúra megalapozása, ehhez tárgyi és szellemi alapanyag gyűjtése, rendszerezése, a szükséges intézmények megteremtése. Övé volt az ország legnagyobb magánkönyvtára, számtalan kéziratot, érmet, régiséget őrzött, sok képet vásárolt, hatalmas történeti énekanyagot halmozott fel. Többek között az ő nevéhez fűződik az első megbízható honfoglaláskori régészeti leletközlés. Gyűjteményeiről számos tanulmányt publikált, ott volt az első tudományos folyóirat létrehozói közt, részt vett a nyelvújítás körüli vitákban, támogatta a nemzeti színjátszást, részt vett a Magyar Tudós Társaság megalapításában és munkájában.
A felvilágosodás korának művelődési programja többek között az ország történetének megismerését és megismertetését, a nemzeti hagyományok felidézését, az általános műveltségi szint emelését, a nemzeti kultúra értékeinek közzétételét, a hazafias érzés felkeltését és elmélyítését célozta. Mindezen társadalmi és nemzeti feladat megoldásához közgyűjteményekre volt szükség. Az új kulturális intézmény- és eszközrendszer megteremtéséhez nem volt állami támogatás, hiszen az osztrák uralkodóház nemhogy támogatta volna, de egyenesen akadályozta a magyarság művelődési igényeit. A költségeket alapítványok, adományok, önkéntes felajánlások, mecénások, egyesületek fedezték. Jankovich Miklós megvált roppant gazdag gyűjteményétől, mert felismerte, hogy azok nála kihasználatlanul hevernek, nem tölthetik be azt a szerepet, amit nekik szánt. A köznemes a maga aránytalanul kisebb vagyonából a köz részére , múzeumi célra sokkal többet adott, mint főnemességünk együtt.
A magyar közgyűjtemények alapításának 200. évfordulója alkalmából 2002-ben a Magyar Nemzeti Galériában kiállítást rendeztek gyűjteményeiből. Ez nem volt egyszerű feladat, hiszen a múzeumok szakosodása, az új alakuló intézmények – előbb az Iparművészeti, majd a Szépművészeti Múzeum, végül a Nemzeti Galéria – szerterepítette, összekeverte Jankovich tárgyait, közülük nem egy örökre elveszett, megsemmisült. A teljes gyűjtemény rekonstruálását nem tudták megvalósítani, de így is lenyűgöző volt az eredmény.
Jankovich Miklós gyűjtő és rendszerező munkája, mecénási szerepe, irodalmi és tudományos tevékenysége művelődéstörténetünk szép fejezetei közé tartozik. Fel sem tudjuk fogni, hogy a magyar kultúra mennyivel volna szegényebb, ha az egyetemes kultúra emlékeit nem állítja a nemzet szolgálatába. Hazaszeretete, tudományos munkássága és áldozatkészsége mellett az is példaértékű, hogy korának eszmei irányzatain messze túlmutatva az országban élő népek barátságát, együttműködését és a vallási toleranciát vallotta és szorgalmazta. Követendő példa gyermekeink számára.